EGYÜTT
Fájdalom feszül az izmaimban,
Menekülj, ha meglátsz, azon-nyomban!
Eleven tűz éget, lobogó,
Rezgő inam szilaj, dobogó.
Homályos, könnyes mind a két szem,
Nincs csillogás az íriszemben.
Fekszem csak bágyadtan ágyamban,
Várom az enyhülést kínomban.
Megtanultam már ezzel élni,
Nehéz napokkal szembenézni.
Várható újabb rosszabbodás,
Életem eztán sem lesz csodás.
Párom a mindenem a bajban,
Mellettem áll mindig, ha baj van.
Egymásért élünk minden percben,
Nem állunk semmi gondban perben!
Szeretet tartja őt mellettem,
Szeretet ad erőt még élnem!
Ez a csoda a mi nagy kincsünk,
Együtt ketten, amíg csak élünk!