Ábrahám család

Gondolatok a nyolcadikról...


LECKE
Fájdalmaim fekete falakba fúródnak.
Itt ennek a kavicsos Dunának vízmosta
Partján iszom ezt a rút vizét könnyeimnek .
Bimbót bontott a félelem jégvirága.
Öntöztem könnyeimmel.
Sómarta árkok arcomon.
Riadtan repes a gondolat.
Hideg szavaktól fagyott fények.
Csend kemény fala köztünk.
Szájam szélére ragadt a mosoly.
Mint ködben tévelygő madár verdes a szív.
Megbénult mondat botlik nyelvemen.
Vaksi remény téved be néhanapján.
Fogaim közé szorult a hangom.
Sötétben matató árny a lelkem.
Indák tekerednek rám orvul.
Gyökerek kötik gúzsba lábamat.
Ki akarom ásni ezt a parét.
Tátongó sebek szakadnak föl.
Gyomlálok kifulladva.
Temetetlen gödrök mélyülnek.
Zuhanok.
Torkomban földgöröngyök.
Cigányútra szalad a tétova szó.
Felköhögöm a félrenyelt pánikot.
Menekülés görcse feszül gyomromban.
Remegő ujjaimat papírhoz szelídítem.
mert már megtanultam
túlélem.

Dátum : 2011-03-23 , Idő : 05 : 49 PM
Kategória : Ági versei
Hozzászólás olvasása(0)
Fel
vissza



Véleményed...



Neved: (Szükséges)

Email címed : (szükséges, ha szeretnéd, hogy a szerző válaszoljon)

Üzeneted :

Írd be az összeget 6 + 5 =




Vissza a főoldalra
Kezdőlap