Ábrahám család

Gondolatok a nyolcadikról...


NYÁRI NAP
Csillan a víztükörben a nap,
mert éppen most a hajnal hasad.
Harmatcsepp csöppen le a fűről,
hamar felszárad - nagy hőség jön.
Virágok még nem kókadoznak,
a fák utolsót nyújtózkodnak.

Lassan a reggel is felébred,
letörli már a sötétséget.
Libben a szellő - végigsöpör,
lehull egy levél s messze röpül.
Lopakodva perzsel a meleg,
lepke suttyomban árnyat keres.

Lagymatag liba lassan lépked, 
egy tócsát keres de eltéved.
Délután jön s minden kitikkad,
kell egy zápor - az ember izzad.
Nekiindul mégis a rétnek,
jártában ő magába réved.

Gondolkodik az idő múlásán, 
este lesz mire odaér talán.
Virágbimbók csendben begubóznak,
falevelek halkan elalszanak.
A rét csendesen elpilled ma már,
a mezőn mostantól csak tücsök jár.

Az ember fáradt de , mégsem áll meg ,
Szemében az írisz összeszűkül .
Tudja , hogy menni kell , nem állhat meg ,
Látja hogy nemsoká besötétül .
Aztán az írisz újra kitágul ,
Az a kék szem a világra ámul .

Dátum : 2011-03-23 , Idő : 05 : 54 PM
Kategória : Ági versei
Hozzászólás olvasása(0)
Fel
vissza



Véleményed...



Neved: (Szükséges)

Email címed : (szükséges, ha szeretnéd, hogy a szerző válaszoljon)

Üzeneted :

Írd be az összeget 6 + 4 =




Vissza a főoldalra
Kezdőlap