BETEG BALLADA
Tizenöt év gyógyszermentesen tűrve mosolyogva
amint a gyötrő fájdalmak és rosszullétek kínja
emészti dolgos testét és haldokló lelkét marja
végül is orvoshoz ment és azonnal befektették
egy óra múlva már infúzió hatását lesték
orvosságok zabálták fel maradék emberségét
tíz évig reménykedett sírva és remegve mindig
abbahagyta a kezelést reszketve - döntve: elég!
Évekig kucorgott ágyába zárva a lakásban
mit meggyűlölt rettenetesen kínzó magányában
útálta a virágait a közös haldoklásban
negyven kilóra fogyva tapogatódzva vánszorgott
nem írt már többé nem tv - zett és nem is olvasott
nem fejtett rejtvényt nem beszélt csupáncsak sorvadott
elvégzett némi kis házimunkát kapaszkodva
ellátta magát lassan kínosan és zokogva
auswitzivé aszott lényét az emberek is
kerülték és rájött létezni nem lehet már így
ezt a parazita vegetációt kibírni
történt ezután szörnyűség leírni nem lehet
majd aztán lassan - lassan kicsit javulni kezdett
elindult útján apródonként újfajta kezdet
internetezni tanították és csoda történt
rátalált új barátokra és felolvadt a jég
elkezdett írni újra és várta a gép
várta a reggeleket és szép lett az ég
emberek olvassák írásait ma még
élni akar és küzdeni mégis újra
fogékonnyá vált újra a szépre jóra
pittyeg már a számítógépen az ujja
derűsen az interneten dolgozik ő
vidáman telik el a szunnyadó idő