Nélküled...
“Nincs áhítat már nélküled”
ébrenlét, alvás, csak veled.
Sehová soha sem megyek,
mert nem foghatom meg kezed.
Gyertya gyullad meg, este van,
nélküled hideg, nyugtalan.
Önmagam soha nem leszek,
semmiben immár nem hiszek.
Elfelejtettem élni már,
szívemben nem lesz többé nyár.
Ezentúl nincs tele pohár,
lelkemnek belső zuga vár.
Szüntelen pereg a könnyem,
nélküled áhítat sincsen...
ébrenlét, alvás, csak veled.
Sehová soha sem megyek,
mert nem foghatom meg kezed.
Gyertya gyullad meg, este van,
nélküled hideg, nyugtalan.
Önmagam soha nem leszek,
semmiben immár nem hiszek.
Elfelejtettem élni már,
szívemben nem lesz többé nyár.
Ezentúl nincs tele pohár,
lelkemnek belső zuga vár.
Szüntelen pereg a könnyem,
nélküled áhítat sincsen...