BÁNAT SZONETT
Borongós, bús, beteges békétlenség
Eltakarja előlem engedetlen
Lelkemnek valódi, szelíd kékségét,
Könnyem maszatot folyat verseimen.
Belémbújt szomorú reménytelenség,
Fickándozik zakatoló szívemen,
Hitemet próbálja elvenni tőlem,
Nem engedhetem, hisz ez az életem!
Mocorog az ellenkezés lelkemben,
Hát valóban csak ennyi juthat nekem?!
Próbálj valamit tenni, zúg eszemben.
Küzdeni szomorúsággal bensőmben,
Hisz van aki segít küzdeni velem!
Úrrá lenni a nehéz félelmeken!