Szegeden élünk, a napfény városában. Azon belül is, az Északi városrészben. Emlékszem, amikor ideköltöztünk 1978 decemberében, akkor ez volt a város széle. Még az autóbusz sem jött ki a házunkig. Egy tízemeletes panel nyolcadik emeletén kaptunk lakást, ahogy akkoriban nevezték, tanácsit. A szoba-konyhás komfort nélküli lakás után, két kicsi gyerekkel, nekünk ez volt a mennyország. Azóta persze szépen kiépült a környék, garázsboltoktól a szupermarketekig minden itt van, gyalogosan is 15 percen belül elérhető. Nem messze van a Vértó, ahol nagyon szép pihenő parkot alakítottak ki, itt a szánkózódombon található emlékhelyen látható az életfa és a székelykapuk.